„A barátság sohasem felejt. Éppen ez a csodálatos benne.” (Oscar Wilde)
Az igaz barát olyan, mint az egészség, csak akkor értékeled, mikor már elvesztetted.
A jósors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat.
Az igazi barát az, aki ismer, de ennek ellenére szeret is.
Sosem lesznek barátaid, ha hibátlan embereket keresel.
Egy barát olyan, akár egy téli lámpás: minél régibb a barátság, annál erősebb a fény.
Annyi emberrel találkozunk az életben, de csupán néhány gyakorol nagy hatást szívünkre és lelkünkre. Ők azok, akik kitöltik gondolatainkat, s akik mindig fontosak maradnak számunkra: igaz barátaink.
A barát egy mosoly, mely bátorít, ha félsz;
a barát a taps, mely ujjong, ha célba érsz.
A barát egy kéz, mely felhúz, ha elestél;
a barát az álom, mit éberen kerestél.
A barát egy könnycsepp, mely érted hull, ha baj van;
a barát gyémántpáncél, óv téged a harcban.
A barát egy nevetés, mely felharsan, ha meglát;
a barát egy rózsakert, mely Neked nyitja bokrát.
A barát egy csillag, mit az éj varázsol;
a barát egy dallam, mit meghallasz bárhol.
A barát a láng, mely kitáncol a tűzből;
a barát az emlék, mit szívedben őrzöl.
A barát is csak ember,s néha tán hibázik, de szeret, s ha nincs veled, érzed, hogy hiányzik...